Az iparosított technológiával épített házak sajátossága a korszerűtlen fűtési rendszer, és adott esetben a hőszigetelés hiánya. Ez a két tényező erősen befolyásolja a fűtési számlák nagyságát.
Azt érdemes tudni, hogy a vasbeton szerkezetekben károsodást okozhat az egyenetlen fűtés, de ez csak szélsőséges hő különbségek esetén problémás. A panellakás tulajdonosok viszont szembesülhetnek egy jelenséggel, ami pont a fentiekből adódó tervezési szempont miatt jelentkezik. Tapasztalható, hogy adott lakások még úgy is felmelegszenek a megfelelő hőmérsékletre, ha minden fűtőtest le van zárva. Ez főleg olyan lakások esetén van így, amelyeket a szomszédos lakások közrefognak. Ez azért lehetséges, mert a belső falak semmilyen hőszigeteléssel sem rendelkeznek, így könnyen átmelegszenek, „átfűtenek” a szomszédba, illetve a lakáson áthaladó „kényszer-hőforgalom” (a fűtés csövek) is folyamatosan fűti a helyiségeket – méretlenül.
Ez a jelenség aránytalanná teheti a hőfogyasztást a lakások között.
A hőfogyasztás szabályozása jelentős megtakarításokat eredményezhet. A fűtőtestenkénti szabályzást gyakorlatilag bármelyik rendszernél meg lehet oldani, ahogyan erről már volt szó az előzőekben. Az egyedi mérést így radiátoronként meg lehet valósítani.
A mérési és elszámolási módszereket szabványok (DIN 4713, ill. EN 834, EN 835) rögzítik. A hőmennyiség mérésére két fajta fűtési költségmegosztó készülék terjedt el hazánkban. Az egyik, régebb óta alkalmazott a párologtatásos elven működik, a másik integrált áramkörökkel, elektronikusan.
A mérés elve: a radiátorok által felhasznált – a környezetük felé átadott – hő mennyisége egyenes arányban függ a fűtési rendszerben keringtetett fűtővíz hőmérsékletétől, az átáramlásának időtartamától, valamint a fűtőtest hőátadási felületétől és annak hőleadási teljesítményétől.
Lényeges, hogy csak főmérővel együtt alkalmazható mindkét fajta készülék, és csak a rögzített szabványok szerinti költségmegosztás arányosítására alkalmas.
Az elszámoláskor három értéket vesznek figyelembe. Az egyik az üzemérték, ez olvasható le a kijelzőről, ez tartalmazza a hőmérsékletet és az üzemidőt. A másik érték egy, a telepítéskor megállapított ún. faktorszám. Ez a helyiség és a radiátor jellemzőiből számított érték. Ezen kívül még egy korrekciós szám is szerepel a számításban, ami az adott ház fűtési rendszerétől, egyéb jellemzőitől – többek között a fent említett „kényszer hőforgalomtól - függ.
A készülékeket évente egyszer olvassák le, és átalánydíjas elszámolással, az előző évi értékek alapján készülnek a számlák.
