Panellakás felújítás

Mit tegyünk, ha panellakásunk elektromos rendszerén a túlterheltség jelei mutatkoznak?
Célszerű növelni az áramszolgáltató által biztosított áramerősséget. Ezt 32 Amper-ig külön díj megfizetése nélkül megtehetjük, ennél nagyobb igény esetén 3.600 Ft+Áfa fizetendő Amperonként. Előtte azonban fontos szakemberrel ellenőriztetni néhány dolgot.
Panelokban a mérőhely – és ezzel együtt az áramszolgáltató kismegszakítója – a lakáson kívül, a lépcsőházi fővezeték mellett lett kialakítva. Innen a lakásban található elosztó tábláig az úgynevezett mért fővezetéken jut el az áram. Ezeknek a vezetékeknek a keresztmetszetét, anyagát és állapotát fontos ellenőrizni. Réz esetén 16 mm2, ha alumíniumból készült, akkor 25 mm2 a minimálisan megengedett. Általában panelokban 10 mm2-es (vagy vékonyabb) alumíniumot találunk, tehát a cserével számolnunk kell. Előfordulhat az is, hogy a ház fővezetéke nem terhelhető tovább, ezért a közös képviselőt is ajánlott megkeresni ezügyben. Ha ő nem tud felvilágosítást adni, az áramszolgáltatónál érdeklődjünk. Ha csak fővezeték csere után engedélyezi a nagyobb teljesítményt a szolgáltató, akkor a panelprogram keretein belül erre is kérhető támogatás.
A lakáselosztó komplett cseréje is indokolt az esetek többségében. Ilyenkor gondoljuk végig, hogy mennyi áramkörre lesz szükségünk, ennek megfelelő méretű (modulszámú) elosztótáblát válaszunk. Számoljunk azzal is, hogy a régi táblákon elhelyezett csengő és csengőtranszformátor nem fog elférni a modulos rendszerű új elosztóban. Egyszerű, hálózati feszültségről működő csengővel kiválthatjuk a régit, mindössze egy kismegszakítónyi helyet foglal el.

Áramvédő relé (ismertebb nevén FI-relé) szinte biztosan nem volt eddig beépítve, most betervezhetjük ezt is, ez két helyet foglal el. A FI-relé életvédelmi szempontból a legjobb védelmet nyújtja, főleg azokban a lakásokban, ahol nincs földelés kiépítve.
Mérjük fel a lakásban található gépek teljesítményét, és ennek, valamint a vezetékek keresztmetszetének megfelelő kismegszakítókat szereljünk fel.
Ezek után, ha minden feltétel adott, bejelenthetjük a igényt a szolgáltatónak. Az EON oldaláról letölthető az ehhez szükséges dokumentum.
Fontos, hogy csak engedéllyel rendelkező szakember szerelhet villanyt! A saját lakásán belül is csak abban az esetben szerelhet vállalkozói engedély nélkül a tulajdonos, ha megfelelő erősáramú képzettséggel (pl. épületvillamossági szerelő)rendelkezik!

Modern életünk egyre nagyobb villamos energia felhasználást igényel. A régebbi lakásokban lakók közül bizonyára sokan találkoztak már azzal, hogy egy-egy elektromos gép bekapcsolásakor levált a kismegszakító. Ez jó esetben a lakás elosztótábláján történik meg, de előfordulhat az is, hogy a főbiztosíték is leold. Ilyen esetben el kell gondolkodni a lakás villamos hálózatának korszerűsítéséről, a rendelkezésre álló teljesítmény növeléséről. Mik a lehetőségeink?

Általában 16A vagy 20A a szolgáltató által biztosított áramerősség, ami teljesítményben kifejezve kb. 3600W ill. 4600W-nak felel meg. Hálózatfejlesztési hozzájárulás fizetése nélkül 32A-t  (7400W) kérhetünk az áramszolgáltatótól.
Nézzük meg, mire elég? Egy átlagos családot feltételezve biztosan találunk a lakásban egy mosógépet (kb. 2000W), porszívót (1200-2000W), vízforralót, kávéfőzőt (1000-1500W), mikrohullámú sütőt (kb. 1000W), vasalót (1200-2000W). A panellakások konyháinak nagy részében csak villanytűzhely üzemeltetésére van lehetőség, egy kerámialapos tűzhely maximális teljesítményfelvétele 4-6kW körül mozog. Ha már a konyhában vagyunk: ma már a mosogatógép sem számít ördögtől való luxusnak, így ezzel is számolni kell. Egy 12 terítékes gép 2-2,5kW-tal is megterhelheti a hálózatot.
A világítás hagyományos izzókkal 400-600W energiafogyasztást jelent (ez jelentősen csökkenthető, lásd itt.)
Természetesen még sorolhatnánk egy lakás energiavámpírjait – számítógépek, hajszárító, tv, hűtő, stb. – de a fenti számokból már sok minden látszik. Könnyen kiszámolhatjuk a szükséges áramerősséget: az egyidőben bekapcsolt fogyasztók összes teljesítményét (W) osszuk el 230-cal. Például látható, hogy ha 20 Amperes a kismegszakítónk a villanyóra alatt, akkor a mosógépet és a mosogatógépet (összesen 4-4500W) nagy eséllyel nem tudjuk egyszerre használni, ha feltételezzük, hogy mellette még egyéb fogyasztók is be vannak kapcsolva (világítás, számítógép, tv, hűtő). Főzni, de még kávét főzni sem lesz lehetőségünk.
Az egyik megoldás, hogy odafigyelünk, és nem üzemeltetjük egyszerre a lakás nagyfogyasztóit, a másik hogy nagyobbra cseréltetjük az áramszolgáltató kismegszakítóját.
Persze ez sem ilyen egyszerű, megvannak a feltételei. Erről a következő cikkben olvashatnak.

Egy panellakás konyhájában sohasem lehet elég tárolóhelyet kialakítani. A következő ötlethez nem kell az egész konyhát felújítani, elég ha a mosogató alatti szekrény előlapját kicseréljük és kialakítjuk benne ezt a praktikus fiókot.

Szemből nézve egy hagyományos fióknak tűnik, azonban ha kihúzzuk, akkor feltárul a turpisság. A fiók közepe hiányzik, ezt a helyet ugyanis a mosogatótálca foglalja el. Kétoldalt és elől azonban elég hely marad arra, hogy a gyakran használt konyhai apróságok mindig kéznél legyenek. Ide tehetjük a gázgyújtót, gyufát, mosogatószivacsot, törlőkendőt, kis flakonokban mosogató- és tisztítószereket.

A mosogató fiókhoz speciálisan kialakított vasalatok készen is kaphatóak több gyártótól, de az áruk elég borsos. Kialakítástól és minőségtől függően 20-50ezer Forint között lehet őket megvenni. Emiatt célszerű inkább egy ügyes asztalost megbízni, talán így olcsóbban is megvalósítható ez a praktikus ötlet.

Az elmúlt évek során fokozatosan kivonták a forgalomból a hagyományos 100W-os majd a 75W-os izzókat.
2011. szeptemberétől az EU területén tilos forgalmazni a 60W-os normál izzókat. Ez azt jelenti, hogy a raktáron lévő készletet még értékesíthetik a kereskedők, de újabb mennyiséget már nem rendelhetnek a gyártóktól. Ezzel egyidejűleg a 60W-os izzók gyártása is leállt Magyarországon, ahogyan 2012 szeptember 1-től a 40W-os és a 25W-os körtékből is már csak a boltok polcain lévő készlet árusítható.

Jelenleg a magyar panellakások nagy többségében ez a legelterjedtebb fényforrás, ezért sokaknak gondot okoz, hogy mivel tudják kiváltani a hagyományos „villanykörtéket” úgy, hogy ne kelljen a lámpatesteket is kicserélni. Erre kínál megoldást az ún. ECO izzó. A ECO izzólámpák ugyanolyan fizikai méretekkel rendelkeznek, mint a hagyományos izzók, viszont a megszokott wolfram szálat egy halogénlámpa helyettesíti. Ezzel a megoldással azonos villamos teljesítményfelvétel mellett 25%-kal nagyobb fényerő érhető el. Jellemzően 28W, 42W, és 70W-os kivitelben kínálják a boltok. Jelenleg az ECO lámpák fogyasztói ára a normál izzók kb. 2-3 szorosa, viszont teljes mértékig alkalmas azok kiváltására. Az „energiatakarékos izzó” néven ismert kompakt fénycsövek nem minden felhasználási területen tudják helyettesíteni a hagyományos izzókat többek közt a méretbeli és formai eltérések miatt, ill. a fényerőszabályzás sem igazán megoldott ezeknél.

A kompakt fénycsövekre történő teljes átállást akkor célszerű megfontolni, ha a panellakásunkban az elektromos berendezések összteljesítménye már közelíti, vagy időnként meghaladja a kismegszakító által maximálisan leadott értéket. Sajnos azonban ez sem mindig segít, mert a megszakítót általában két-három nagyobb fogyasztó (klíma, mosógép, vasaló, hajszárító) egyidejű használata "leveri".

Egyre inkább versenyképes alternatívát jelentenek a LED fényforrások. Ezek fényereje és ára napjainkban már a széles körben elfogadhatóvá szintet ütik. Jó szabályozhatóságuk és kis helyigényük miatt főfénynek és dekorációs világításnak is használhatóak. Egyes előjelzések szerint a hagyományos izzók szerepét hosszabb távon a LED-ek fogják átvenni.

Egy panellakás felújítása remek alkalom lehet arra, hogy a LED-es hangulatvilágítás számára a takaróléceket, falfülkéket kialakítsuk. A világítás beszerelése lehet akár későbbi lépés is, a költségvetés függvényében.

Kis kibúvó még akad azoknak, akik ragaszkodnak a hagyományos lámpákhoz: az úgynevezett rázásálló (RESISTA jelzésű) izzók gyártása és forgalmazása engedélyezett, jellemzően 60W-os és 100W-os kapható belőle. Elvileg szerelőlámpákban és közlekedési lámpákban használhatóak. Azon túl, hogy stabil beépítés mellett az élettartamuk hosszabb lehet, mint hagyományos társaiké, van egy hátrányuk: 20-30°-kal kisebb a fényerejük (ez a jóval vastagabb wolframszál miatt van), és kb. annyiba kerülnek, mint az ECO izzók. Összességében nem éri meg ilyet vásárolni lakáson belüli használatra, az ECO izzó a gazdaságosabb választás.
Ha a wolfram-szálas vákuumizzó sorozatgyártásának indulását, 1909-et számítjuk a kezdetnek, akkor elmondhatjuk, hogy igazán szép kort ért meg Edison találmánya!

Az iparosított technológiával épített házak sajátossága a korszerűtlen fűtési rendszer, és adott esetben a hőszigetelés hiánya. Ez a két tényező erősen befolyásolja a fűtési számlák nagyságát.
Azt érdemes tudni, hogy a vasbeton szerkezetekben károsodást okozhat az egyenetlen fűtés, de ez csak szélsőséges hő különbségek esetén problémás. A panellakás tulajdonosok viszont szembesülhetnek egy jelenséggel, ami pont a fentiekből adódó tervezési szempont miatt jelentkezik. Tapasztalható, hogy adott lakások még úgy is felmelegszenek a megfelelő hőmérsékletre, ha minden fűtőtest le van zárva. Ez főleg olyan lakások esetén van így, amelyeket a szomszédos lakások közrefognak. Ez azért lehetséges, mert a belső falak semmilyen hőszigeteléssel sem rendelkeznek, így könnyen átmelegszenek, „átfűtenek” a szomszédba, illetve a lakáson áthaladó „kényszer-hőforgalom” (a fűtés csövek) is folyamatosan fűti a helyiségeket – méretlenül.
Ez a jelenség aránytalanná teheti a hőfogyasztást a lakások között.
A hőfogyasztás szabályozása jelentős megtakarításokat eredményezhet. A fűtőtestenkénti szabályzást gyakorlatilag bármelyik rendszernél meg lehet oldani, ahogyan erről már volt szó az előzőekben. Az egyedi mérést így radiátoronként meg lehet valósítani.

A mérési és elszámolási módszereket szabványok (DIN 4713, ill. EN 834, EN 835) rögzítik. A hőmennyiség mérésére két fajta fűtési költségmegosztó készülék terjedt el hazánkban. Az egyik, régebb óta alkalmazott a párologtatásos elven működik, a másik integrált áramkörökkel, elektronikusan.
A mérés elve: a radiátorok által felhasznált – a környezetük felé átadott – hő mennyisége egyenes arányban függ a fűtési rendszerben keringtetett fűtővíz hőmérsékletétől, az átáramlásának időtartamától, valamint a fűtőtest hőátadási felületétől és annak hőleadási teljesítményétől.
Lényeges, hogy csak főmérővel együtt alkalmazható mindkét fajta készülék, és csak a rögzített szabványok szerinti költségmegosztás arányosítására alkalmas.
Az elszámoláskor három értéket vesznek figyelembe. Az egyik az üzemérték, ez olvasható le a kijelzőről, ez tartalmazza a hőmérsékletet és az üzemidőt. A másik érték egy, a telepítéskor megállapított ún. faktorszám. Ez a helyiség és a radiátor jellemzőiből számított érték. Ezen kívül még egy korrekciós szám is szerepel a számításban, ami az adott ház fűtési rendszerétől, egyéb jellemzőitől – többek között a fent említett „kényszer hőforgalomtól - függ.
A készülékeket évente egyszer olvassák le, és átalánydíjas elszámolással, az előző évi értékek alapján készülnek a számlák.

Több, mint tíz éve, 2001-ben indult útjára az ”iparosított technológiával épült lakóépületek energia-megtakarítást eredményező korszerűsítésének, felújításának támogatása”, azaz ismertebb nevén a panelprogram. Ahogy a hivatalos elnevezésből is látszik, első körben az épületek külső hőszigetelését támogatta a kormányzat, aztán az elavult nyílászárók cseréjéhez is lehetett támogatást kérni.
2007-ig a házak kb. 20%-a élt ezekkel e lehetőségekkel. A több, mit 34 milliárd forint vissza nem térítendő támogatással felújított 190.000 panellakás így 10-50%-os energia megtakarítást ért el.
2008-tól az Új Magyarország Lakás Felújítási Program részeként élt tovább, és innentől már a fűtési rendszerek korszerűsítésére is lehetett forrásokért pályázni, és jelentős eltérés az eddigiekhez képest, hogy megengedi a leválást a távfűtő szolgáltatókról. (Ezt addig technikai okokra hivatkozva akadályozták meg a szolgáltatók.) A villamos rendszer és egyéb gépészeti elemek korszerűsítésére is igényelhető támogatás.
2011-ben a kormány átszervezte, és át is nevezte a programot. Az Új Széchenyi Terv keretin belül a „Zöld Beruházási Rendszer” néven futó program része lett. Itt tört meg először a folyamatossága a támogatásoknak, ugyanis a pénzt erre a CO2 kvóták nemzetközi eladásából szerezték, de több volt az elfogadott sikeres pályázat, mit a kasszában lévő pénz – így fel kellett függeszteni a további pályáztatást.
A 2012-es év sem indult bíztatóan a panelprogram pályázói számára, ugyanis a két éve sikeres pályázatot benyújtók sem kapták meg még a pénzt.
Pályázatokat benyújtani ettől függetlenül lehet, várni nem érdemes, hiszen az már régen nem kérdés, hogy szükség van-e a panelházak felújítására, korszerűsítésére.

Panellakás vásárláskor nagyon fontos szempont, hogy a keresett ingatlan panelprogramban részt vett-e. A jobb ingatlan portálok kínálnak ilyen szűrési lehetőséget.

Alapvetően elmondható, hogy a panelház egy műszaki probléma halmaz. Vegyük sorra, a gépészeti elemeket, azok korszerűsítésének lehetséges módjait!
A rossz hőszigetelés és a fűtésszabályozás hiánya a két legnagyobb megoldandó probléma a vasbeton épületekben. Benne vagyunk a fűtési szezonban, ilyenkor bármennyire szeretnénk, már nem tehetünk semmit a fűtési rendszerrel. Átfogó karbantartásra, esetleges átalakításra legkorábban április táján lesz lehetőség. Mire figyeljünk, mit lehet tenni a számla csökkentése érdekében?
Először tudnunk kell, hogy a házban milyen rendszer működik.
A panelek építésekor az alacsony energiaárak miatt nem volt lényeges szempont a takarékosság, így nem is figyeltek erre. A fő szempont gyors és egyszerű építési mód volt. A hetvenes években, ahogy a lakások száma ugrásszerűen emelkedni kezdett, egyszerűbb megoldásokhoz nyúltak a fűtési rendszer esetében is. Míg a panelépítkezés első tíz évében a kétcsöves rendszert alkalmazták, 1970-től áttértek az átfolyó egycsöves rendszerre. Ez utóbbit aztán a 1981 után felváltotta az átkötő szakaszos megoldás, ami átmenetet jelent a két rendszer között. (A képen az utólag beépített átkötés)

A rendszerek között alapvető különbség van, ha a szabályozást lakásonként, fűtőtestenként szeretnénk megoldani.
A kétcsöves rendszer a legideálisabb, ezzel a rendszerrel lehet a legkisebb költségráfordítással a legtöbb energiát megtakarítani. Itt a radiátorok párhuzamosan csatlakoznak a rendszerre, így egy lakáson belül akár az összes fűtőtest lezárható anélkül, hogy ez érintené a többi lakás fűtését. A hőmérséklet szabályzás szobánkét megoldható termosztátos radiátorszelep beépítésével. Ezeken a szelepeken beállítható a kívánt hőmérséklet, ezt elérve automatikusan elzárja a radiátort.
Ez a megoldás nem alkalmazható az egyvezetékes rendszernél, mert ott egy fűtőtest elzárása a fölötte lévőket is érinti. A túlfűtöttség jellemezte régebben az ilyen rendszerrel szerelt épületeket, más lehetőség híján ablaknyitással „szabályozták” a lakások hőmérsékletét. Ennél a rendszernél komoly átalakítás nélkül nem lehet megoldani az egyedi szabályzást. Gyakorlatilag minden radiátor elé megfelelően méretezett átkötést kell beépíteni, vagy egész rendszert párhuzamossá alakítani.
Távfűtésnél 15-25%-os költségmegtakarítást lehet elérni az egyedi szabályozás kialakításával.
Egyedi  hőközpontról fűtött épületek esetében ez a megtakarítás nagyobb is lehet.
A panelprogram 2008-tól megengedi a társasházak leválását a távhőszolgáltatásról, így érdemes alternatív a lehetőségen elgondolkodnia a lakóközösségeknek ott, ahol az egész rendszer átalakítása, cseréje vált szükségessé.

Egyre több lesz a szigetelt, szépen festett épület az országban, ami jelentős előrelépés az energia megtakarítás és a komfortosabb városkép érdekében. De vajon mi a helyzet a falakon belül?
Egy „házgyári” lakás (panellakás) értékét nagyban meghatározza a műszaki állapota. Ezt az építési technológiát több, mint 20 éve alkalmazták utoljára Magyarországon, így időszerűvé vált a felújításról beszélni.
Míg a panelházak tartószerkezetei 100-120 évet bírnak ki, ez közel sem igaz ez az épületek víz-, fűtés-, és villamoshálózatára. A gépészeti rendszerek nagy igénybevételnek vannak kitéve, hiszen ugyanazon a vezeték adott esetben tíz, vagy akár még ennél is több családot is ellát. Alapvetően a problémát mégsem ez jelenti, sokkal inkább az öregedés, és a korrózió.
Az első panelek gépészeti felújítását a nyolcvanas évek elején el kellett volna végezni, ez többségünknél nem, vagy csak részlegesen történt meg. A rendszerek 20-30 évet bírják, ebből következik, hogy a legújabb házak vezetékeinek felújítása napjainkban aktuálissá vált.
Ez az egész országban körülbelül. 150 ezer lakást érint.
Természetesen nem csak a csővezetékek avulnak el az idők során. A központi szellőzőrendszer alig vagy egyáltalán nem működik, ami a páralecsapódás miatt veszélyt jelent az épület tartóelemeire is. A lakók által beépített kis ventilátorok nem jelentenek megoldást erre a problémára, ahogyan az – energia megtakarítási szempontból - időkapcsolóval szakaszosan működtetett központi elszívó sem.
A liftek igénybevétele is nagyobb az átlagosnál egy többemeletes társasházban, így azok időszakos felülvizsgálata és tervszerű javítása, karbantartása kiemelten fontos feladat.
A régi villamos vezetékek anyaga és nem megfelelő keresztmetszete miatt az áramszolgáltatók korlátozzák a maximálisan igénybe vehető teljesítményt, sokszor nehéz helyzetbe hozva ezzel a modern életkörülmények kialakítását a lakásokon belül. Fővezeték cseréje nélkül például a kerámialapos tűzhely, a mosógép, mosogatógép, és a klíma együttes működtetését szinte lehetetlenné teszi a szolgáltató által biztosított áramerősség.
A következőkben részletesen olvashatnak a gépészeti felújítás egy-egy témaköréről.

Az idő vas foga

Egyre több lesz a szigetelt, szépen festett épület az országban, ami jelentős előrelépés az energia megtakarítás és a komfortosabb városkép érdekében. De vajon mi a helyzet a falakon belül?
Egy „házgyári” lakás értékét nagyban meghatározza a műszaki állapota. Ezt az építési technológiát több, mint 20 éve alkalmazták utoljára Magyarországon, így időszerűvé vált a felújításról beszélni.
Míg a panelházak tartószerkezetei 100-120 évet bírnak ki, ez közel sem igaz ez az épületek víz-, fűtés-, és villamoshálózatára. A gépészeti rendszerek nagy igénybevételnek vannak kitéve, hiszen ugyanazon a vezeték adott esetben tíz, vagy akár még ennél is több családot is ellát. Alapvetően a problémát mégsem ez jelenti, sokkal inkább az öregedés, és a korrózió.
Az első panelek gépészeti felújítását a nyolcvanas évek elején el kellett volna végezni, ez többségünknél nem, vagy csak részlegesen történt meg. A rendszerek 20-30 évet bírják, ebből következik, hogy a legújabb házak vezetékeinek felújítása napjainkban aktuálissá vált.
Ez az egész országban kb. 150 ezer lakást érint.
Természetesen nem csak a csővezetékek avulnak el az idők során. A központi szellőzőrendszer alig vagy egyáltalán nem működik, ami a páralecsapódás miatt veszélyt jelent az épület tartóelemeire is. A lakók által beépített kis ventillátorok nem jelentenek megoldást erre a problémára, ahogyan az – energia megtakarítási szempontból - időkapcsolóval szakaszosan működtetett központi elszívó sem.
A liftek igénybevétele is nagyobb az átlagosnál egy többemeletes társasházban, így azok időszakos felülvizsgálata és tervszerű javítása, karbantartása kiemelten fontos feladat.
A régi villamos vezetékek anyaga és nem megfelelő keresztmetszete miatt az áramszolgáltatók korlátozzák a maximálisan igénybe vehető teljesítményt, sokszor nehéz helyzetbe hozva ezzel a modern életkörülmények kialakítását a lakásokon belül. Fővezeték cseréje nélkül például a kerámialapos tűzhely, a mosógép, mosogatógép, és a klíma együttes működtetését szinte lehetetlenné teszi a szolgáltató által biztosított áramerőség.
A következőkben részletesen olvashatnak a gépészeti felújítás egy-egy témaköréről.

Kedves Olvasó!

Ezen az oldalon a panellakások felújításával kapcsolatban igyekszünk ötleteket, hasznos információkat átadni, alapvetően gyakorlati oldalról közelítve a témát. Magyarországon minden ötödik lakástulajdonos érintett lehet ebben a kérdésben: a lakások 20%-a előre gyártott elemekből, panelekből épült.

Szó lesz többek között a külső és belső munkákhoz tartozó jogi szabályozásokról, meghatározó építőipari szabványokról és az építési technológiából adódó sajátosságokról, amiket a felújítás során figyelembe kell venni. Fontos szempont az energia megtakarítás, a költségek csökkentése – ami nem csak a pénztárcánk miatt fontos, hanem a 2012-től lakás adás-vételnél kötelezően előírt energia-tanúsítvány miatt is. A víz, a gáz és a fűtés vezetékei, az elektromos hálózat, a gépészeti elemek, liftek, szellőzőrendszerek, stb.: bőven akad téma, amiről beszélnünk kell.

Ha csak az épületek korából indulunk ki, egyre inkább nem kérdés, hogy szükséges-e hozzányúlni a panelokhoz: a legfiatalabb épület is elmúlt már huszonkét éves, és a legelső, előre gyártott vasbeton elemekből épített magyarországi társasház alapjait 53 éve rakták le Dunaújvárosban - a Szovjet tervek és technológiák akkor érkeztek meg hazánkba. A koncepció három alapgondolata: olcsón, sokat és gyorsan.
Az első időkben többségében négy vagy öt emeletes, lift nélküli, három lépcsőházas tömbök épültek, jellemzően 54 m2-es kétszobás lakásokkal. Ezek a házak vannak jelenleg a legrosszabb állapotban, teljes felújításra szorulnak.
A ’70-es években épült a legtöbb panelház, melyek egyben a legrosszabb minőséget képviselik. Az ötvenes évek népességpolitikai döntései miatt nagymértékű lakáshiánnyal szembesült a vezetés, ezért lakások ezreit volt kénytelen építeni rövid idő alatt. Ez a kapkodás minőségi problémákhoz vezetett, technológiai hibák sokaságát követték el a munkások, hogy tartani tudják a határidőket.
A ’80-as évek paneljai minden tekintetben felülmúlják elődeiket: kényelmesebbek, élhetőbbek, szebbek, és a kivitelezés minősége is jónak mondható. Ebből adódóan ezeket a tömbházakat kevesebb pénzből rendbe  lehet tenni. 

A rövid bevezető, és történelmi áttekintés után a következőkben a felújítás lépéseivel, azok sorrendjével foglalkozunk.

Tartsanak velünk a továbbiakban is!